Következő élet...

A hétvégén egy villámlátogatást tettünk szülővárosunkba, célja pedig nagymamánk szülinapi ünnepsége volt. Még elég fiatal, így remélhetőleg jó sokszor fogunk hazalátogatni hasonló alkalomból :) Mint ilyenkor szokás, összejön a család és nemcsak finom ételek által gyarapodunk (kilókkal), hanem érdekes történetekkel és tapasztalatokkal is, melyeket a ritkábban látott rokonok osztanak meg egymás között.

Nem igazán szoktunk napjaink groteszk politikai kérdéseiben állást foglalni (főleg nem családi összejöveteleken), de most kivételesen hozzánk is betolakodott a nappaliba a pénzügyi válság témája. Mivel mostanában keveset járunk társaságba, így érdekes volt néhány különböző véleményt hallani e témában. Bár némely gondolattal nem értettem egyet, ez a rövid kis eszmecsere segített abban, hogy levonjam a végső következtetésemet a jelenlegi válságállapottal kapcsolatban.

Nem szeretnék túl mélyen belemenni a témába, így megpróbálom nagyon tömören összefoglalni a véleményemet. Nézőpontom szerint a szükségtelenül felhalmozott anyagi javak nem szolgálnak nemes célt, és általában a legtöbb baj okozói is. Úgy gondolom, hogy a pénz a hatalom “mértékegysége”, értéke pedig relatív. Relatív, mert mindig valamihez viszonyított, így az folyton változó. Ezért aztán kockázatos is. Egyszerűbben: a pénz értékmérő, és a piacon közvetítő szerepet tölt be. Azt csak óvatosan merem feltételezni, hogy azok az emberek akiknek célja, hobbija (vagy egyéb) a nagy vagyon gyűjtése, azok tisztában vannak ezekkel. De félek nem így van. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell gyarapodni, és hogy a pénz az rossz, csak úgy gondolom sokkal értékesebb dolgok vannak mint az anyagiak, és hogy nem a legnagyobb tragédia életünk során, ha vagyonunk pl. elértéktelenedik. (Sokkal inkább tragédia az, ha vagyongyűjtés közben elfelejtjük élvezni az életünket.)

Sokan bizonytalanok most, és sokan nagyon pesszimisták. Persze vannak olyanok is (jóval kevesebben) akik talán kicsit más szemmel szemlélődnek saját világukban. Talán ők könnyebben vészelnek át különböző válságokat.

Én úgy gondolom - többek között - a jelenlegi gazdasági világválság pontosan rámutat arra a problémára, hogy mennyire rossz irányba haladunk. Talán el kellene gondolkodni ezen egy kicsit komolyabban is.

 MM 

Bár az élet nem áll meg, hétfőtől állás nélkülivé váltam immár hivatalosan is. A dolog érdekessége az, hogy június közepén már jelentkeztem a helyi munkaügyi hivatalnál, azonban mivel másik régióban élek, átkellett kérni a papírjaimat. Azt mondták, majd értesítenek.

Mivel itt Szentendrén minden tekintetben megállt az idő, így nem is sürgettem a dolgot. És persze azért elfoglaltam magam állás nélkül is. (érdekes a szó egyébként, érdemes rajta egy kicsit elmélkedni. vajon miért kaphatta ezt az elnevezést? ha valaki elhelyezkedik egy cégnél és lesz egy állása, akkor a legtöbb esetben "állva" marad. érdekes, hogy ezt milyen találóan meghatározták nem? :))

Szóval visszatérve, gondoltam talán (még itt Szentendrén is) elég 4 hónap arra, hogy átérjenek a szükséges iratok az itteni hivatalba. Kiderült, hogy ők még júliusban értesítettek levélben, de mivel nem vettem át (mert valamiért nem jutott el hozzám), így az visszament hozzájuk. És az ügy állásban maradt.

De ami számít az az eredmény. Most már állás nélküli vagyok, amit támogat az állam is, mégpedig február közepéig. Ez azt jelenti, hogy ez idő alatt nem állok, vagyis fejlődhetek szabadon. És még támogatnak is. Hát jó rendszer ez nem? De! :(

MM

Új külsőt kaptak az Apple hordozható gépei, illetve a monitor (Cinema Display) is. Most már - a MacBook Air kivételével - ismét egységes az Apple design. Gyönyörűek :) Persze nem csak a külalak változott, hanem erősebb, letisztultabb és modelltől függően olcsóbb gépeket is kaptunk.

És végre-végre a környezetbarát termékek legjobb minősítését is megkapták!

www.apple.com

Érdekes felismerés okozott néhány izgalmas percet tegnap este. Azzal szembesültünk - nem kis örömünkre -, hogy az online oktatóanyag melyet jelenleg készítünk, mennyire komoly és átfogó tudást ad redkívül egyszerű és hatékony módon.

A tréning teljes tananyaga 40 fejezetből áll. A 40 rész átlagosan fejezetenként egy 20-25 oldalas dokumentumot, és kb. 20-25 perces videóanyagot tartalmaz. Ha a teljes dokumentumot kinyomtatjuk (mondjuk egy köny formájában), akkor - a hibajavítások, letisztítások, a műszaki szerkesztés, tördelés után is - kb. egy 800 oldalas könyv kerekedne belőle. Komolyan, ugyanis nincs túl sok olyan szakkönyv a piacon, ami ekkora terjedelmű. (és azért elég nagy kitartás kell egy ilyen méretű könyv átrágásán (nekem legalábbis))

És most jön a legérdekesebb része annak a nagyon jó dolognak amit kínálunk. Ugyanis a dokumentumokhoz adott videóanyag pontosan ugyanazt tanítja, mintha a teljes könyvet szeretnénk elsajátítni, de kb. 13-15 óra alatt, és a tanulás leghatékonyabb módszerét használva.

 Szerintem nagyon jó.

Én speciel már komoly kajakos múlttal rendelkezem... már eveztem egyszer  kb. 20 percet. Azt is egy páros kajakban egy profi "oldalán". Pozitív élmény volt, megúsztuk szárazon :)

Úgy gondoltuk rendszeresíteni kellene e tevékenységet, ezért elhatároztuk (kb. 3 évvel ezelőtt), hogy leköltözünk a Dunapartra és majd jól ejárunk evezni.

Vettünk is lakást, minden úgy történt, ahogy azt korábban elterveztük. Csak éppen nem eveztünk. És nem sétálgattunk a gyönyörű parton sem. És a csodás kilátást sem élveztük, ami az erkélyünkről látható volt. Miért nem? Mert reggeltől estig dolgoztunk!!! és csak aludni jártunk haza.

Jól alászaladtunk a dolognak, ahogyan sajnos az emberek többsége is. Mert vannak olyanok akik álmodoznak, tervezgetnek, de nem tesznek azért "semmit" hogy álmaikat megvalósítsák. Aztán vannak olyanok akik tesznek, de a rengeteg munka elveszi minden idejüket és energiájukat, a végén pedig sok esetben vagy megbetegszenek, vagy kiégnek. És végül vannak azok, akik ezt okosan csinálják. Ők mernek nagyot álmodni. Nem törődnek azzal, hogy a "tömeg" nem érti és nem támogatja őket elképzeléseik megvalósításában. Gondolatban végig mennek a célhoz vezető útjukon újra és újra. Mindaddig míg a kép szépen letisztul. Majd lépésről-lépésre elkezdik megvalósítani álmaikat. Persze úgy, hogy közben maradjon idejük rátalálni dolgokra és kiélvezni azokat. Élvezni az életüket. Mert az anyagi javakat nem vihetjük magunkkal. Csak elvesszük a természettől (és az evolúciónak egészen biztosan nem az a célja, hogy problémáktól, stressztől eltorzult beteg embereket "állítson elő")

Azért mi többnyire igyekszünk tanulni a hibáinkból. Pl. most, hogy újra a Duna partján lakunk (csak most másik városban), elmegyünk evezni. Hétfőn kezdünk :)

 MM

Reggelente két vágy közt őrlődöm: az egyik, hogy a világot jobbá tegyem (vagy megmentsem); a másik, hogy élvezzem (vagy megízleljem).

Nehéz így a napot megterveznem.

     E.B White

Már régóta terveztem, hogy elkezdek futni.  A terep ideális, az idő tökéletes, de eddig valahogy mégsem tettem az ügyért. A különbözó izgalmas sportokat nagyon kedvelem, de a futás az nem tartozik közéjük. Talán ezért tartott ilyen sokáig, hogy rávegyem magam a dologra. De végül megtörtént. Tegnap voltam harmadszor.

Hát nem egy maratoni táv, de legalább elkezdtem :)

Igencsak derűs perceket okozott ma este az index.hu oldalán, az akkor még Unatkozó tudósok címmel publikált "tudományos" cikke.

A cikk végére azért nagyjából sikerült megkomolyodnunk, de az elején kb. 10 percen keresztül nem tudtunk tovább olvasni a röhögéstől.
Lehet, hogy túlfejlett képzelőerővel rendelkeznénk? :D

(persze a cél nemes)

150 legyengült fecskét etetnek jelenleg a Hortobágyi Madárkórházban, mert a madarak saját erejükből nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak eleséghez. Emiatt sok fecske nem is tud elrepülni időben telelőhelyére. zömmel Etiópiába. A természetvédők ezért azt tervezik, hogy a MALÉV gépeinek segítségével elrepítik a fecskéket melegebb vidékekre, valószínűleg Tunéziába vagy Törökországba. A repülőgépes szállítással ezer-ezerkétszáz fecskét tudnánk megmenteni -

Forrás: www.index.hu

Néha nem értem az embereket. Mindenki rohan, kevés az ideje. Nagyszerű lehetőségeket szalasztanak el, mert nincs idejük időt szakítani bizonyos dolgokra. Elmennek így lehetőségek mellett és aztán később másokat okolnak ezért. Rohannak a tömeg után és sokszor észre sem veszik, hogy számukra az nem a jó irány. Mi értelme ennek? Sokan végig sem gondolják, csak rohannak tovább.
 

MM