Következő élet...

Néha leveszem a könyvespolcról Mérő László, Új észjárások című könyvét, mely a racionális gondolkodásról és annak korlátairól szól. Ilyenkor valahol kinyitom és csak olvasok. Érdekes, hogy van egy rész a könyvben - egy kísérlet a kaparódarazsakról-, amit már harmadszorra olvasok el ilyen véletlenszerű olvasási módszerrel, és ez ma elgondolkodtatott.

A történet a következő:

Bizonyos fajta kaparódarazsaknál, amikor elérkezik a peterakás ideje, keresnek maguknak egy arra alkalmas költőkamrát. A “gondosan” kiválasztott kamrában szépen lerakják a petéiket és mellé tápláléknak egy tücsköt helyeznek el. A tücsköt előzőleg egy szúrással megbénítják. Ezután az anyadarázs betemeti a költőkamrát és elrepül örökre. Amikor a lárva kikel ott találja a tücsköt, amit elfogyaszt és közben annyira felnő, hogy a továbbiakban már tud gondoskodni magáról. Kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a darázs cselekvése mennyire volt tudatos. Amikor a darázsanya egy kis időre ott hagyta a költőkamra szélén a tücsköt, hogy elvégezze az utolsó simításokat a peterakás előtt, a tudósok egy picit arrébb piszkálták a tücsköt. Amikor a darázs kijött a kamrából és nem találta a tücsköt, egy ideig zavartan repkedett, majd miután meglelte bevitte a kamrába és befejezte a peterakást.

Másfajta kaparódarazsak ugyanettől a beavatkozástól teljesen megzavarodtak. Amikor kijöttek a kamrából és nem találták a tücsköt, majd zavart röpködés után végre megtalálták, odavonszolták a költőkamra széléhez és visszamentek a kamrába elvégezni az utolsó simításokat. Mindezt annyiszor tették meg újra, ahányszor a kutatók arrébb piszkálták a tücsköt.

Nem tudom, hogy másvalaki lát-e összefüggést a két dolog között, mindenesetre én rájöttem, hogy mit is akar megmutatni nekem az, hogy harmadszorra is el "kellett" olvasnom ezt a kísérletet a darazsakról. Bár az is lehet, hogy nincs is üzenet és csak azért vontam párhuzamot a két dolog között, mert a napokban gondolkodtam azon, hogy rendszereznem kellene tennivalóimat, így hatékonyabban és stresszmentesebben haladhatnék a napi tennivalókkal, ezzel elkerülve az értelmetlen, újra és újra ismétlődő felesleges cselekvéseket, tennivalókkal kapcsolatos gondolatokat.

Szóval azon gondolkodtam el a “kevésbé okos” darazsak kapcsán, hogy mi emberek rengetegen vagyunk akik rengeteg fölösleges dolgokat csinálunk hasonlóképpen, mint a kevésbé intelligens kaparódarázs faj. Persze ez elég szélsőséges összehasonlítás, de ez jött, mit csináljak!
Mi emberek képesek vagyunk, lennénk felismerni ezeket a felesleges “hülyeségeket” és némi “erőszakkal” változtatni rajtuk, nem úgy, mint szegény darazsak.
Akkor mi emberek miért nem tesszük meg?!

MM.

Egyébként a darázs kísérlet nem ért véget ennyivel, csak azt már nem írtam le. Olvassátok el :)