Következő élet...

"Különösen - bár nem kizárólagosan - fiatal emberek hajlamosak arra, hogy a barátjukat helyezzék életük középpontjába. Számukra szinte mindennél fontosabbá válik, hogy a hozzájuk hasonlók elfogadják és befogadják őket. A torz és mindig változó társadalmi tükör lesz életük négy fenntartó tényezőjének a forrása. Ennek révén függővé vállnak változó hangulataiktól, érzésektől, hozzáállásuktól és mások viselkedésétől.

A barátközpontúság egyik fajtája, ha valaki kizárólag egy emberre összpontosít. Ebben az esetben a kapcsolat bizonyos tekintetben a házassághoz válik hasonlatossá. A barátközpontúság azt is eredményezheti, hogy az illető függővé válik egy másik embertől, elvezethet az egyre súlyosbodó szükséglet-konfliktus spirálhoz, és az abból származó negatív kölcsönhatásokhoz.

De mi történik akkor, ha ellenségünket tesszük meg az életünk középpontjává? A többségben ez a lehetőség fel sem merül, és valószínűleg senki nem tenne ilyet tudatosan. Ennek ellenére az ellenségcentrikusság, meglehetősen általános jelenség, különösen akkor, ha valódi nézeteltérés támad két ember között, akik gyakran érintkeznek egymással. Ha valaki úgy találja, hogy egy számára érzelmileg vagy társadalmilag fontos személy igazságtalanul bánt vele, könnyen megszállottjává válhat ennek az érzésnek, és az élete középpontjává teheti az illetőt. Ilyenkor ahelyett, hogy proaktív módon irányítaná a saját életét, az ellenségcentrikus ember negatív függésbe kerül vélt ellenségének viselkedésétől és hozzáállásától.
                                                             
Az egyik barátommal történt, aki egyetemen tanított, hogy igen rossz viszonyba került a tanszékükön dolgozó egyik tisztviselővel. Egyre többet és többet foglalkoztatta az illető, mígnem a végén valósággal a rögeszméjévé vált. Nem tudta a gondolatait elterelni róla, végül már szinte mindig vele foglalkozott. Annyira elhatalmasodott rajta ez a rögeszme, hogy már a családjával sem tudott kijönni, és gondjai támadtak az egyházközösségében  és a munkahelyén is. Végül úgy döntött, hogy elhagyja az egyetemet, és máshová megy tanítani.
— Ha ez az ember nem lenne itt — kérdeztem tőle —, akkor is el akarnál menni az egyetemről?
— Szó sincs róla — válaszolta. — De amíg itt van, alig bírom ezt a munkahelyet elviselni. El kell mennem innen.
— Jó, de miért pont egy tisztviselőt állítottál az életed középpontjába? — kérdeztem.

Ez a kérdés valósággal sokkolta. Tagadta, hogy erről lenne szó. Én azonban elmagyaráztam neki, hogy ő valójában azt engedi meg, hogy egy ember gyengeségei eltorzítsák az egész életének a térképét, aláássák az életbe vetett hitét, és szétzilálják kapcsolatait a szeretteivel. Végül beismerte, hogy az illető tényleg ekkora hatást gyakorol az életére, azt azonban nem volt hajlandó bevallani, hogy ez a saját döntésének az eredménye. Az egész áldatlan helyzetért a hivatalnokot hibáztatta. Ő nem tartotta magát felelősnek a történtekért.
Ahogy tovább beszélgettünk, apránként kezdte beismerni, hogy tényleg ő a felelős, de nem viselkedett felelős módon, tehát valójában felelőtlen volt.

Számos elvált ember esik bele ugyanebbe a csapdába. Még a válás után is tele vannak keserűséggel, haraggal és önigazolási vággyal a volt házastársukkal kapcsolatban. Negatív értelemben pszichológiailag házasok maradnak. Szükségük van a másik gyengeségére ahhoz, hogy igazolhassák saját vádaskodásukat.

Sokan az egész életüket úgy élik le, hogy titkon vagy nyíltan mindenért a szüleiket vádolják. Őket okolják a múltbeli sérelmekért, azért, hogy elhanyagolták őket, vagy másokkal kivételeztek. Felnőtt életüket a gyűlöletre alapozzák, azt a reaktív és önigazoló forgatókönyvet élik meg, amely ezeket az érzéseket kíséri.

A barát- vagy ellenségcentrikus emberből hiányzik a belső állandóság. Önértékelése ingatag, mások érzelmi állapotától vagy viselkedésétől függ. Iránymutatása abból táplálkozik, hogy mások miként reagálnak, bölcsességét pedig a társadalmi szemüveg lencséje vagy az ellenségközpontú üldözési mánia korlátozza. Aki ilyen, annak nincs hatalma. Puszta báb más emberek kezében."  (Ezt olvasd el mégegyszer!)

Az idézet Stephen R. Covey, A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyvéből való.

Ma izgalmas 20 perccel ajándékozott meg minket a délelőtt. Tudni kell, hogy van az ablakunkban egy csinos kis madáretető, és a napokban - mikor leesett az első hó -, feltöltöttük magokkal. Pár napig nem is néztünk a ház tájára, míg aztán ma észre vettük, hogy a magok szét voltak szóródva a tálka körül. :)) Szóval, vendégeink voltak.

Gyorsan magamhoz ragadtam az iPhone-t, és lesbe álltam az ablaknál. Végtelennek tűnő, mozdulatlanságban töltött percek után, megérkezett az első cinege pár. Óvatosan, ágról-ágra szállva egyre közelebb repültek. Tisztán kivehető volt, hogy mire készülnek :) Zsibbadó kézzel, félig sült combbal (mellyel a radiátornak támaszkodtam) kb. 15 perc után sikerült pár képet készíteni a madárkákról.

Leskelődik...

majd közelebb merészkedik,

és végül önfeledten falatozik.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A széncinege, sokszor becézően széncinke (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj.

Előfordulása

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

Megjelenése

Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.
A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek.
A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter.

Életmódja

Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal is csapatokba verődik. Amikor kitavaszodik, a tojó szűk nyílású odút keres a fán, majd abba rakja 8-14 tojását. A fészeklakó fiókáknak mind a két szülő gondját viseli. Állandó madarunk, így segíthetünk neki madáretető kirakásával. (Kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos.)

Szaporodása

A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.
Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

Kárpát-medencei előfordulása

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.
Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkelőterritórium található.

Védettsége

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.
 

Ez itt a téli kertünk :) ma reggel.

Sajnos az idén nemcsak a karácsony lesz szegényesebb a tavalyinál, de úgy tűnik a télapót is rendesen megviselte a mostani válság. Legalábbis a szentendrei Plus-Sparban így találtuk szegényt :( ez van gyerekek)

„Ha társalogni akarsz velem, határozd meg a szavaidat!”

                                                                                (Voltaire)

Ma e-mailen megkeresett bennünket Paweł, aki Lengyelországban él és lelkes Mac felhasználó. Ugyanis rátalált az oldalunkra (ami nagyon tetszett neki) és mivel részben hasonló dolgot csinálnak mint mi, egy együttműködést javasolt :) Ez persze rögtön beindította a fantáziánkat és "ömlöttek" belőlünk a különféle ötletek.

Nagyon örültünk ennek a megkeresésnek :)

Szakértők szerint a természeti erőforrásokkal ugyanaz történik, mint a pénzügyiekkel, azaz előre elfogyasztjuk – felvesszük hitelre – azt az erdőt, vizet, földet és levegőt, amely csak jóval később tud megújulni. A kapacitások legalább 30 százalékkal elmaradnak az igények növekedésétől

                                                                                                      (index.hu)

  
Én úgy gondolom, hogy amiért komolyan (és mindenkinek) aggódnia kellene, az a természeti erőforrások óriási és értelmetlen pusztítása. Hihetetlen, hogy az emberek mennyire nem néznek előre és nem látják azt, hogy annak amit önző módon ma tesznek, milyen következményei lesznek a jövőben.