Én speciel már komoly kajakos múlttal rendelkezem... már eveztem egyszer kb. 20 percet. Azt is egy páros kajakban egy profi "oldalán". Pozitív élmény volt, megúsztuk szárazon :)
Úgy gondoltuk rendszeresíteni kellene e tevékenységet, ezért elhatároztuk (kb. 3 évvel ezelőtt), hogy leköltözünk a Dunapartra és majd jól ejárunk evezni.
Vettünk is lakást, minden úgy történt, ahogy azt korábban elterveztük. Csak éppen nem eveztünk. És nem sétálgattunk a gyönyörű parton sem. És a csodás kilátást sem élveztük, ami az erkélyünkről látható volt. Miért nem? Mert reggeltől estig dolgoztunk!!! és csak aludni jártunk haza.
Jól alászaladtunk a dolognak, ahogyan sajnos az emberek többsége is. Mert vannak olyanok akik álmodoznak, tervezgetnek, de nem tesznek azért "semmit" hogy álmaikat megvalósítsák. Aztán vannak olyanok akik tesznek, de a rengeteg munka elveszi minden idejüket és energiájukat, a végén pedig sok esetben vagy megbetegszenek, vagy kiégnek. És végül vannak azok, akik ezt okosan csinálják. Ők mernek nagyot álmodni. Nem törődnek azzal, hogy a "tömeg" nem érti és nem támogatja őket elképzeléseik megvalósításában. Gondolatban végig mennek a célhoz vezető útjukon újra és újra. Mindaddig míg a kép szépen letisztul. Majd lépésről-lépésre elkezdik megvalósítani álmaikat. Persze úgy, hogy közben maradjon idejük rátalálni dolgokra és kiélvezni azokat. Élvezni az életüket. Mert az anyagi javakat nem vihetjük magunkkal. Csak elvesszük a természettől (és az evolúciónak egészen biztosan nem az a célja, hogy problémáktól, stressztől eltorzult beteg embereket "állítson elő")
Azért mi többnyire igyekszünk tanulni a hibáinkból. Pl. most, hogy újra a Duna partján lakunk (csak most másik városban), elmegyünk evezni. Hétfőn kezdünk :)
MM
