Fuimus
De jó, ha elszállt minden álmunk,
Ha nem tudunk senkit szeretni,
Ha érzéketlen kővé váltunk,
Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.
Hullhatnak forró könnyek értünk:
Nem érezzük terhét a vádnak,
Hitvány ellen nem forr a vérünk,
Csókot, ütést egyként nem érzünk.
Mit sem várva, mitől sem félve
Állunk ez őrült forgatagban
S ha eltipornak összetépve:
Voltunk... aztán... mindennek vége.
(Ady)
Nagyon régen nem írtam, de nem azért mert nem volt miről. Mostanában kicsit összetorlódtak az események és azok hatásai a fejemben, így nem maradt energiám az írásra.
Időközben elköltöztünk Szentendréről, így a Biochef-fel való (heti egy bejegyzés nyolc héten át) megállapodásunk sajnos zátonyra futott. Ezt sajnálom.
Mostanában nem vagyok valami jó passzban. Néha olyan érzésem van, mintha próbatétel alatt állnék. Mintha direkt megakadályozna valaki abban, hogy megvalósítsam azt amit célként tűzök ki magam elé. Valahogy semmi sem sikerül igazán. Tudom a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni... köszi.
MM
"A zazen (zen meditáció) legfontosabb pontja pedig ez: kicsit mindig el kell vonulni az elménkbenadul pörgő világ elől az itt és mostba. Ez a gyakorlat. Ki kell fejlesztenünk és meg kell erősítenünk azt a képességünket, hogy itt és most legyünk. Ki kell fejlesztenünk magunkban a képességet, hogy azt mondjuk: "nem, nem csavarodok fel rá", hogy ehgyáltalán ezt választhassuk. Mert a gyakorlat percről pecre olyan, mintha választanánk mintha útelágazás elé éernénk: vagy erre megyünk, vagy arra. Mindig választunk percről percre, választunk a szép kis világ között amit az elménkben fel akarunk építeni, és a valóság között. És a valóság gyakran még egy zen sesshinen* is az, hogy fáradtak vagyunk, unatkozunk és fáj a lábunk. De amit megtanulhatunk abból, hogy ilyen kényelmetlenségek közepette is csendben ott ülünk, olyan értékes, hogyha nem lenne, akkor létre kellene hozni. Ha valamid fáj, nem tudsz felcsavarodni. Ott kell lenned vele. És nem mehetsz máshová. A fájdalom voltaképp nagyon értékes dolog."
Charlotte Joko Beck
*Sesshin — egyhetes meditációs elvonulás
Ezen a héten a biochef konyhájáról egy indiai ételkülönlegességet rendeltem.
Indiai csípős dál-leves
Indiában a szárított borsó- és babféléket gyűjtő néven dálnak nevezik, csakúgy, mint a belőlük készült leveseket. E levesek recetjeinek repertoárja olyan széles, hogy hónapokig főzhetünk dált minden nap, anélkül, hogy kétszer ugyanolyat főznénk.
Az általam rendelt csípős dál kétfajta, vörös és barna lencséből készült. A levesben csak a barna lencse volt látható, a vörös lencse ( amely a meghámozott barna lencse) a főzés során pürés állagúvá válik, és a leves sűrítésére szolgál. A levesben a ropogós sárgarépa karikák, a puhára főtt lencsék mellett olyan érzést keltettek bennem, mintha kívülállók lennének.
Az indiaiak által igen kedvelt chili, itt is elég erőteljesen volt jelen az ételben. A leves végét kanalazva már erősen szükségessé vált egy zsebkendő :) A levesben a fűszerek erőteljesek, de ugyanakkor harmonikusak voltak. Nekem nagyon ízlett.
Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval
A meglehetősen fűszeres leves után muszáj volt egy kis szünetet tartanom, így kb. 20 perc eltelte után következett csak a második fogás. Nem kis bátorság kellett, amikor az igencsak extrém összeállítás megrendelése mellett döntöttem.
A legnagyobb kihívás számomra a mákos rizs volt. Hát elég bizarr kombináció. Nekem túl keserű volt a mák, bár alma chatneyval együtt fogyasztva a keserű íz jelentősen gyengült. Én egyáltalán nem szeretem a keserű ízt, így elsőre a mákos rizs önmagában nem nyert. (a páromnak viszont nagyon ízlett)
Ellenben az alma chutney nagyon kellemes volt - A chutney egy indiai mártás, amely különféle ételek remek kísérője. Fűszeres, általában édes-savanyú sűrű szósz, melynek rengeteg változata van.
Szerintem az alma chutney volt a fogás csúcsa. Ő volt az, amely remekül összefogta a számomra kevésbé ízletes mákos rizst és a semleges ízű sült tofut (szójasajt). És így egy igazán különleges és szokatlansága ellenére ízletes ételt kaptunk. Mindenképpen érdemes megkóstolni.
Recept
Mint azt egy korábbi bejegyzésemben már írtam, nem igazán bírom az "üzemi" ételeket. Egyrészt nem szeretem az ízüket (én csak üzemi konyha íznek nevezem, mert pl. minden levesnek ugyanolyan az íze), másrészt a gyomrom sem bírja őket. Többször próbálkoztunk már ilyen-olyan konyhával, de sajnos nem találtunk olyat ami minden szempontból bevált volna (íz, ár, mennyiség, tisztaság, jó szolgáltatások, stb.) Aztán rátaláltunk a biochef oldalára.
Weboldaluk csinos, vidám, átlátható és jól felépített, ami már a kezdetekben is bizalmat épít az odalátogatókban.
Az oldalon található receptgyűjtemény hasznos lehet mindazoknak, akik szeretik maguk elkészíteni az ételeket, de segítséget kaphatunk különböző típusú étrendek összeállításában is.
Akik nem szeretnek "bajlódni" a főzéssel, vagy egyszerűen csak kevés az idejük, azok számára a chef személyesen készíti el receptgyűjteményéből a különféle ételeket.
És hogy az általa elkészített ételek vajon mennyire finomak, és azok mennyire felelnek meg annak amit mindig is kerestünk, azt most nyolc héten keresztül fogom tesztelni. A Biochef és a köztem lévő megállapodás szerint minden héten egy általam választott ebédről fogom leírni a véleményemet, melyet minden esetben az őszinteség és az objektivitás fog jellemezni majd.
Az első ebédet amit ezen a héten rendeltem, a normál ételek közül választottam:
Tejfölös karalábé leves újhagymával (recept)
Tárkonyos búzahús ragu, gombával és barnarizzsel (recept)
Csomagolás
Az ételek csomagolása teljesen egyszerű és letisztult. A dobozok pont akkorák, amekkorába az egy adag étel még esztétikusan belefér. Első ránézésre olyan érzésem volt, hogy ettől a mennyiségtől majd biztosan nem fogok jóllakni. Azonban apró méretük ellenére tálaláskor meglepően nagy mennyiségű étel került elő a dobozokból.
A leves
Bár szeretem a karalábé levest, idegen konyhán mindig van némi fenntartásom. Mert mi van, ha véletlenül fás karalábé kockára bukkanok? Az egy szörnyű érzés. Ez a félelem most is felbukkant, így meglehetősen óvatosan álltam neki a leves kanalazásának.
Meglepően kellemes lágy ízek fogadtak, igazi natúr ízek. Semmi sem dominált külön a levesben, teljes volt az összhang. A karalábé kockák zsengék és ízletesek voltak. Az étel kiváló bevezetése volt az ebédnek, üzemi konyha íz nélkül :)
És a második
A főételben szintén a natúr ízeké volt a főszerep. Itt azért kedvemre lett volna egy picit több fűszer, de így is finom volt. Az ételben, minden egyes összetevő az elvárt arányban és minőségben szerepelt.
Kellemesen megtelt gyomorral, ám némi üresség (könnyűség) érzettel fejeztem be az ebédet. 
Most, hogy ilyen kellemes tavaszi idő van, gondoltuk kiülünk a kertbe dolgozni, mert nincs is inspirálóbb, mint a szép zöld növények között, madár csicsergéstől hangos, verővényes napsütésben munkálkodni. Kivéve, ha a szomszéd kutyája ezt hagyja. Nem tudom mi lehetett a baja velünk, de véget nem érő vad csaholása már-már az őrületbe kergetett. Lerajzoltam.
Tavasszal minden újraéled, ilyenkor minden élőlény megtelik energiával. A madarak hangosan veszekednek a kertben, emberekkel telnek meg a parkok és az utcák, és ilyenkor tavasszal, még a kutyusok is mindenre hajlandók egy kis simogatásért. Minden színes, minden hangos, és minden szép.
Ez a tavasz. Szeretem.
Egyik kedvenc családtagom kedves kis pénztárcákat, igazolványtokokat, könyvborítókat, ovizsákokat készít, de születtek már különféle jófej játékfigurák, képek és még sokminden más is.
Nemrég indult egy oldal, ahol a legújabb termékek láthatók:
http://www.zekamuvek.blogspot.com/
Ezeknek a kézzel készített dolgoknak az a különlegessége, hogy magukban hordozzák az alkotó kedvességét, szeretetét, melyek velünk vannak minden pillanatban - én mindegyiket nagyon szeretem :)
Az utóbbi pár évben elkerültek a különböző gyakori népbetegségek. Nem voltam náthás vagy influenzás, de nem "döntöttek" le egyéb betegségek sem. De valami történt. Pár nappal ezelőtt arra ébredtem, hogy fáj a torkom. Már az orrom is folyik és köhögök nagyon.
Diagnosztizáltam: ez egy egyszerű nátha.
A nátha egy akut fertőzéses betegség, amely az orr, a torok és a tüdő nyálkahártyáját támadja. A náthát esősorban vírusok okozzák, de előfordulhat bakteriális fertőződés is.
Mivel meggyőződésem, hogy - az esetek többségében - a betegségek lelki eredetűek, így lábadozásom alatt nem azt fogom kutatni, hogy ki fertőzhetett meg, hanem azt, hogy vajon milyen lelki változásra, problémára vezethető vissza az immunrendszerem gyengülése.
MM
