Következő élet...

Lehet, hogy mégsem úszunk?

Ma a tegnapi vízálláshoz képest, látszólag nincs változás. Remélem, hogy itt tetőzött.

A hirtelen jött tartós melegedés hatására, az egyszerre olvadó hótömeg folyamatosan növeli a Duna vízszintjét. Mivel közvetlenül a parton lakunk viszonylag alacsony területen, így az idén (a sok csapadék miatt) számíthatunk arra, hogy medence lesz a nappaliban.

Mivel nem régen lakunk ezen a helyen, még nem rendelkezünk árvíztapasztalatokkal, így nagy izgalommal nézünk az esemény elé.

Minden nap készítek egy képet a víz helyzetéről.

 

A képen a március 6-i állapot látszik.

És itt tart a víz 7-én.

A múlt héten síelni voltunk Mariazell-ben. Régóta várt program volt ez, és igencsak ránk fért már egy aktív kikapcsolódás.
 
Mariazell Ausztriában, az Alpokban elterülő kis városka, amely napjainkban főleg szolgáltatásból és turizmusból él. Mesébe illő környezetével, télen-nyáron számtalan kikapcsolódási lehetőséggel, számos történelmi nevezetességekkel, és legendáival nyújt felejthetetlen élményt az odalátogatóknak az év minden szakában.

Mivel ez a vidék elég hóbiztos (az év egyharmad részében a területet hótakaró borítja), így igazán felkapott hely a téli sportokat kedvelők számára.

Az idei tél elég csapadékosnak bizonyult, a hó mennyisége helyenként elérte a két métert. Hihetetlen élmény volt, még sohasem láttam ekkora mennyiségű friss havat. Így február vége felé az időjárás (szerencsére) már nem volt a vidékre jellemzően zord hideg, azért elég szélsőségesen alakult. Ott tartózkodásunk alatt volt részünk csodaszép havazásban, hóviharban, verőfényes napsütésben (15C°), és esőben is.

Az időjárástól függően változott a hó minősége is, ami nem minden esetben volt a legkedvezőbb a kezdő síelők részére. Ennek ellenére szinte minden nap utolsókként hagytuk el a terepet. Olyan is megesett, hogy a pályákat másnapra előkészítő (Ratrac) gép előtt csúsztunk haza - izgalmas volt :)

Összefoglalva: síelni csudajó! Mariazell remek hely akár az aktív, akár a passzív kikapcsolódás mellett döntünk. Az árak korrektek, és nem kell a világ végére sem utazni.

Mariazell
Mariazell város Ausztria Stájerország tartományában, Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, híres zarándokhely.

Mariazell Stájerország és Alsó-Ausztria határán fekszik az Északi Mészkő-Alpokban, a Bürgeralpe (1270 m) lábánál. A város több völgy találkozásánál fekszik, elhagyni minden irányban csak kisebb-nagyobb hágókon és nyergeken keresztül lehet.

A név eredete, legendák
A város neve
1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes St. Lambrechtből az ottani apát megbízására, hogy az itt élők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta az útját. Megérkezvén a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré ( "Maria in der Zelle" ), amely hamarosan a vidék hitéletének központjává vált.

A Henrik-legenda
Henrik, Morvaország őrgrófja és felesége is olyan súlyos köszvényben szenvedett, hogy már az ágyból sem tudtak felkelni. Egy éjjel álmukban Szent Vencel azt mondta nekik, hogy bízzanak a Szűzanyában és egészségük visszanyerése után zarándokoljanak el hozzá Mariazellbe, ahol hálájuk jeléül emeljenek templomot. Így is tettek, elrendelték a templom megépítését, majd visszatértek hazájukba.
A legendában szereplő Henrik (1197-1222) valószínűleg I. Ottokár király testvére lehet.

A Lajos-legenda
I. Lajos magyar király ellen a törökök és más barbár népek 8000 fős sereggel vonultak, akikkel szemben a 2000 fős sereg helyzete szinte kilátástalan volt. Lajos ekkor a Zelli Istenanyához fordult, aki egy álomban támogatásáról biztosította. Felébredvén a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet rendesen egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a törökök felett. Hálából seregével együtt felkereste Mariazellt, ahol hálája jeléül a templomnak ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset.
A legenda történelmi alapokon nyugszik, I. Lajos magyar király 1342 és 1382 között uralkodott, bár a csata időpontja bizonytalan, a történészek a hagyományok alapján az 1364. évet valószínűsítik.

A zarándokhely
A város Közép-Európa egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta keresik fel a zarándokok a csodatévő Szűzanya segítségében bízva. A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép. A kegyszobor 48 cm magas, fából készült és Máriát ábrázolja, aki a jobb karjában tartja a kis Jézust. Mária a baljával a gyermeknek egy körtét nyújt, a gyermek pedig a jobbjával egy almát az édesanyjának.

A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén (szeptember 8.) és a város alapításának napján (december 21.). Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták, a ma látható darabok zömmel a 19-20. századból származnak. A Madonna és a kis Jézus koronái is adományok, általában a Rudnay Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron.
Zarándokok már a 12. századtól érkeztek Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente kb. egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik.

A tradicionális zarándokútvonalakat 1100 km hosszban 1981-ben foglalták "Mariazelli zarándokútvonalak 06" néven egységes rendszerbe, ezek Bécsből, Burgenlandból, Alsó-Ausztriából, Stájerországból, Felső-Ausztriából és Karintiából vezetnek Mariazellbe.

Látnivalók
Bazilika: a jellegzetes, háromtornyú templom a város jelképe. Különleges módon ötvözi a gótika és a barokk jegyeit, oltárát Fischer von Erlach készítette.

Magnus sziklája (Ursprungsfelsen): a legenda szerint ez a szikla zárta el a szerzetes útját, ám imái hatására kettéhasadt, ide vezetik vissza a város eredetét. A sziklához jelölt turistaút vezet.

Bányászmúzeum Gußwerkben: az egykori k.u.k. vasöntöde épületében látható a vidék bányászatának történetét bemutató kiállítás.

Múzeumvillamos (Museumstramway): Mariazell vasútállomásán látható a világ legrégibb gőzvillamosa. A korhűen helyreállított kocsik a 19. század hangulatát idézik a rövid utazás során.

Mariazelli vasút: a 83 km hosszú keskeny nyomtávú kisvasút romatikus utazási alternatívát kínál Sankt Pölten és Mariazell között.

Bürgeralpe: Mariazell 1267 m magas hegyére gyalogosan vagy kabinos felvonóval is fel lehet jutni. A szép kilátás mellett a hegyen számos sípálya, egy kilátó, egy élménypark és több hangulatos alpesi kunyhó várja a látogatókat.

Holzknechtland élménypark: a Bürgeralpén található élménypark a favágók életét mutatja be.

Gemeindealpe: már Alsó-Ausztria területén található a mariazelli vidék legmagasabb pontja. Az 1626 méter magas hegyre ülőliftekkel lehet feljutni, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a környező hegyvidékre. Télen közkedvelt síterep.

Salza: a 88 km hosszú folyó jól ismert a vadvízi túrázók körében.

Szent kút (Heiliger Brunnen): a kút vizének gyógyítő erőt tulajdonítanak, így a zarándodok is gyakran visznek belőle haza.

Mechanikus betlehem: a Kálváriahegyen egy magánházban látható egyedülálló betlehem 12 újtestamentumi jelenetet ábrázol összesen 130 mozgó figurával.

www.hu.wikipedia.org/wiki/Mariazell

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

A társalgás öröme nem annyira a frappáns és szellemes gondolatok fitogtatásában rejlik, hanem abban, hogy lehetőséget nyújt másoknak értelmük csillogtatására.                                                                                      

      Bruyere                                                                                                                        

Egy tapasztalt gazdálkodó tudja, hogy a már megkötött üzlet várt bevételeivel, azaz a fizikailag még be nem érkezett forintokkal (pénzekkel) nem gazdálkodhat előre, viszont az aktuális időszakra a tervezett költségekkel előre kell számolnia. Azokat nem célszerű előre elkölteni. Így, ha egy gazdálkodó (vállalkozás vagy háztartás) nem rendelkezik elég tartalékkal, és/vagy elegendő mennyiségű rendszeres bevétellel, akkor előfordulhat, hogy átmenetileg a pénz jelenléte nélkül kell megoldania az életben maradását.

Úgy gondolom az ilyen nehéz időszakokat egy reális jövőképpel, kellő mennyiségű pozitív gondolkodással, na és persze kitartással, sokkal könnyebb átvészelni. Eközben az „úton“ haladva, nagyszerű dologok születnek. Olyanok, amiket egyébként a változó körülmények hiányával nem vennénk észre.

Ilyen nagyszerűség született ma, amikor a reggeli bevásárlás alkalmával a közeli Spar-ban - fedezethiányra hivatkozva - nem engedték, hogy magunkkal vigyünk egy csomag vajat, ami fontos eleme lett volna az előre eltervezett reggelinek.
Mivel a retek és a kenyér fedezve volt, így tálaltuk a majdnem komplett reggelit. Hát mit mondjak, elég szánalmasan néztek ki a tányéron az üres kenyér- és retekszeletek - de nem volt más otthon.

Éppen nekiláttunk a falatozásnak, amikor hirtelen felmerült egy ötlet: tegyünk a kenyérre olívaolajat! Mert az volt. Egy extra szűz. Bár először nem rajongtam az ötletért, de amikor az olaj egy habverővel segítségével átesett egy állagjavító beavatkozáson, egészen kellemes kiegészítője lett az üres kenyerünknek Egy kis fokhagymasóval megszórva pedig olyan remek étellé lett, hogy úgy döntöttünk a jövőben egészségesebben élünk, és jelentősen lecsökkentjük a vajfogyasztásunkat :)
 

Érdemes kipróbálni.

MM

Reggeli korcsolyázás, egy középszintű konferencia és egy kellemes baráti találkozás színesítette - többnyire munkával telő, és viszonylag egyhangú - a tegnapi napot.


Korcsolya

Vidáman és sportosan indult a reggel, és ehhez nagy mértékben hozzá járult az előző napi ónos eső is. Korán útra keltünk, mert fél 10-re (Budapesten), egy konferenciára igyekeztünk. Pár nappal az esemény előtt (de még a „jégkorszak“ előtt) feltérképeztem, hogyan jutunk majd a rendezvény helyszínére, és azt is kikalkuláltam, hogy mennyi ideig tart majd az utazás tömegközlekedéssel.
Lakóhelyünk és a HÉV állomás közötti szakaszt, száraz időben és gyalogosan átlagosan kb. 20-25 perc alatt tesszük meg, de ez most 60 percbe került. Nem bántuk. Végig korcsolyáztuk Szentendre nagy részét, más versenyzőkhöz képest szélsebes tempóban,  de igencsak vidáman. Kipirultan, kimelegedve és fitten érkeztünk meg az állomásra :)

A konferencia

Még tavaly december közepén jelentkeztünk Wolf Gábor, Fújd el az összes marketing hibát c. konferenciájára, erre az eseményre „csúsztunk“ olyan sietősen. Viszonylag sokat vártam az előadástól, ez lehet az én hibám is. Nekem csalódás volt.

Két kérdés fogalmazódott meg bennem még az előadások alatt:
1. Vajon a rendezvény a helyszínnel és a témájával nem hozta most a Wolf Gábortól megszokott minőséget, vagy
2. már nem én vagyok az ő célközönsége?

Vagy mind kettő?

Bármi is legyen a kérdésemre a válasz, egy biztos: Wolf Gábort kiváló marketing szakember, és remek előadó. De azt hiszem, talán már tényleg nem én vagyok célközönsége.

A találkozás

Mióta elkötöztünk szülővárosunkból (tavaly június), azóta csak kevés régi ismerőssel találkoztunk újra. Viszont egy akármilyen konferencia vagy esemény nem csak arra jó, hogy az ember tanuljon és kapcsolatokat építsen, hanem arra is, hogy találkozzon rég nem látott, kedves ismerősökkel :)

A napot sült krumpli evéssel, és egy kis olvasással zártuk.

Gazdaságunk fellendítése érdekében, úgy határoztunk, hogy ezentúl bárhol vásárolunk majd, mindig kérjük a nyugtát is (ahol kérni kell, mert maguktól nem adnak). Kezdtük ezt tegnap a közelünkben működő zöldségesnél. A helyet egyébként nem szeretem, mert drága és pocsék a kiszolgálás, de mert mindig szép és bőséges a kínálat, ezért időnként otthagyunk egy kevéske pénzt. Azonban eddigi vásárlásaink adatai még soha nem jutottak el a vállalkozó “úr” könyvelőjéig. Ez mostantól másképp lesz.

Miután a zöldségek begyűjtésén túljutottunk, már csak a fizetés volt hátra. A már megszokott (mogorva) módon történt a mérés és a végösszeg közlése. És ekkor jöttem ÉN! Udvariasan közöltem a bácsival, hogy szeretnék kérni egy blokkot. Mire Ő meglepetten felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám, azután (mintha nem hallotta volna tisztán) megkérdezte, - hogy? mit szeretnék??
Megismételtem a mondatot.

Az eladó egy szót sem szólva megfordult, beütötte a pénztárgépbe a végösszeget, majd még mindig szótlanul letette elém a pultra. Ezután sarkon fordult, kiment az üzletből, és a bolt előtti részen elkezdett pakolászni. Úgy tűnt nem nagyon dobtam föl a kérésemmel. A reakciója számunkra nem megdöbbentő, hanem inkább vicces volt, így mosolyogva hagytuk el az üzlet belső részét. Az üzlet előtt, az elfoglalt vállalkozó mellett elhaladva - jól nevelt módon - köszönéssel búcsúztunk, de “sajnos” egyikünk köszönésére sem érkezett válasz :)

Vajon mit kellene tennünk? Elkerülni az üzletet és megoldani máshol a beszerzést, vagy visszatérni időnként ahogyan eddig is, és gondoskodni arról, hogy legalább a mi vásárlásaink után hozzájáruljon a vállalkozó az állami költségvetéshez, mint ahogyan teszik azt mások is kötelezően.
 

MM