Gazdaságunk fellendítése érdekében, úgy határoztunk, hogy ezentúl bárhol vásárolunk majd, mindig kérjük a nyugtát is (ahol kérni kell, mert maguktól nem adnak). Kezdtük ezt tegnap a közelünkben működő zöldségesnél. A helyet egyébként nem szeretem, mert drága és pocsék a kiszolgálás, de mert mindig szép és bőséges a kínálat, ezért időnként otthagyunk egy kevéske pénzt. Azonban eddigi vásárlásaink adatai még soha nem jutottak el a vállalkozó “úr” könyvelőjéig. Ez mostantól másképp lesz.
Miután a zöldségek begyűjtésén túljutottunk, már csak a fizetés volt hátra. A már megszokott (mogorva) módon történt a mérés és a végösszeg közlése. És ekkor jöttem ÉN! Udvariasan közöltem a bácsival, hogy szeretnék kérni egy blokkot. Mire Ő meglepetten felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám, azután (mintha nem hallotta volna tisztán) megkérdezte, - hogy? mit szeretnék??
Megismételtem a mondatot.
Az eladó egy szót sem szólva megfordult, beütötte a pénztárgépbe a végösszeget, majd még mindig szótlanul letette elém a pultra. Ezután sarkon fordult, kiment az üzletből, és a bolt előtti részen elkezdett pakolászni. Úgy tűnt nem nagyon dobtam föl a kérésemmel. A reakciója számunkra nem megdöbbentő, hanem inkább vicces volt, így mosolyogva hagytuk el az üzlet belső részét. Az üzlet előtt, az elfoglalt vállalkozó mellett elhaladva - jól nevelt módon - köszönéssel búcsúztunk, de “sajnos” egyikünk köszönésére sem érkezett válasz :)
Vajon mit kellene tennünk? Elkerülni az üzletet és megoldani máshol a beszerzést, vagy visszatérni időnként ahogyan eddig is, és gondoskodni arról, hogy legalább a mi vásárlásaink után hozzájáruljon a vállalkozó az állami költségvetéshez, mint ahogyan teszik azt mások is kötelezően.
MM
