Nemrég árat emeltünk - mert nem akartam elveszíteni ügyfelemet. Hadd magyarázzam el: egyik nap ráeszméltem egy kis finom vészjelzésre: egy gyenge "ó jaj" érzés ébredt bennem, valahányszor egyik kedvenc ügyfelem egyre többet és többet kért tőlem egy bizonyos fajta munkából.
Alig észlelhetően ugyan, de még is bennem volt ez az érzés: nem akartam, hogy telefonáljon. Hosszú évek hasonló érzései után tudtam, hogy ha engedm hallatni tovább ezt a belső jelzést, akkor tényleg nem fog majd megszólalni a teefon, hogy munka van. Az ügyfél elmenne. Ilyen nagy hatlmam van; és neked is!
Ezért szembesültem az érzéssel, majd ráleltem a gyökereire: áraink túl alacsonyak voltak az általunk nyújtott munka minőségéhez és mennyiségéhez (a ráfordított időhöz) képest. Feltettem hát magamnak a következő kérdést: "Mit kellene tennem ahhoz, hogy újra pozitív izgalommal várjam a telefon megcsörrenését?" A válasz pedig egyszerű volt: emelj árakat! Akkor aztán tényleg jó érzéssel töltene el az erre az ügyfélre fordított idő és energia - és persze minél több időt fordítok rá, annál boldogabb vagyok.
David Allen: Bármire készen c. könyvéből
