Sokféle “durva” dologról halottam már életemben, ám kevés olyan volt, ami konkrétan hozzám kapcsolódik. De ahhoz, hogy legyen “izgalmas”  sztori amit alkalomadtán elő lehet adni ismerősöknek, barátoknak, meg kell tapasztalni ezt azt.

A történet előzménye:

A háznak (ahol lakunk) a legfelső szintjén egy fergeteges bulit tartottak az éjszaka a nemrégen kiköltözött tulajdonosok és a hozzájuk tartozó baráti társaság. Ezzel nem is lett volna baj, csak elfelejtettek szólni arról, hogy a megértésünket kérik mert party lesz, és egy “picit” hangosak lesznek.
Nem örültünk neki, de ezzel volt a legkevesebb gond az éjszaka folyamán.

Sztori:

Miután már éjfél is elmúlt, borzasztóan kezdett zavarni, hogy a földszinti lakásunk ablaka alatt hangosan beszélgetnek és nem emberi módon (a földön fekve) ordítva röhögnek. Megkértük őket szépen, hogy kicsit csendesebben legyenek.

Kicsit később a kert felőli oldalon a másik ablak alatt (ahol a bicajok parkoltak) ismét (valamivel kulturáltabb) beszélgetés folyt, ám ekkor már nem szóltunk nekik. Becsuktuk az ablakot és megpróbáltunk nem tudomást venni a helyzetről. Aztán megint egy kis idő elteltével - egy megérzés volt - kimentünk a teraszra körülnézni. Mindent rendben találtunk egy dolog kivételével. Mindkét bicajunk eltűnt. Nem nagyon voltunk feldobva.

A történethez hozzátartozik, hogy a házban másoknak is van bicaja, amik ráadásul nem is voltak lezárva, míg a miénk igen. Rögtön elkezdünk keresgélni a kertben, arra gondolva, hátha csak valami nagyon vicces, a szórakozást tévesen értelmező bulivendég próbálta magát lekötni. De nem találtuk. Majd lejött a házigazda, aki folyamatosan, sokszor összefüggéstelenül és mindig más módon színezve történeteit előadta, hogy ezen a környéken már többször előfordult ilyesmi, “mert ez egy nagyon rossz környék” :) és mivel a vendégekért kezeskedik, véleménye szerint idegenek vihették el a bicajokat.
Állítása szerint a meghívottak “értelmiségi” fiatalokból, és kizárólag a baráti társaságukból állók, így közülük senki nem lehetett, ebben ő teljesen biztos volt.

Mi viszont nem. Így hát rendőrt hívtunk. Hamarosan meg is érkeztek. Egyikük átfésülte a környéket, míg a másik rendőr felvette az adatokat. A bicajok persze nem kerültek elő. Kérésünkre felvették a buliban tartózkodók adatait is, és talán ez volt a szerencsénk, ha ezt annak lehet nevezni.

A rendőrökkel abban maradtunk, hogy reggel még körülnézünk a környéken, majd ha nem találjuk a bringákat, akkor a hivatalos papírokkal be megyünk a kapitányságra és feljelentést teszünk.

A rendőrök távozása után a házigazda miután ismét megnyugtatott minket arról, hogy semmi közük az ügyhöz, azért felajánlotta, hogy felmegy és végig kérdezi a jelenlévőket egyenként, majd kb.10 perc elteltével lejön és beszámol az eredményről. Jött is, de persze senki nem tudott semmiről. Nem lepődtünk meg :)

A történet vége:

Korán reggel átvizsgáltuk a ház környékét, most már világosban. Egy, a háztól kb. 60 méterre lévő bokorban megtaláltuk a kerékpárokat. Alaposan átvizsgáltuk őket, majd papírra vetettük a károkat és a hozzájuk tartozó javítási költségeket. Szerény számításaink szerint ez 22 000 Ft-ra jött ki.

A papírral a kezünkben felkerestük a tulajdonosokat, de nem nyitottak ajtót. Hátra mentünk és a kert felől próbáltuk meg bevenni a főhadiszállást. Rá is találtunk az egyik tulajdonosra, aki elmélyülten kereste elveszett mobiltelefonját. Elmondtuk neki a történteket, majd nagyon röviden közöltük, hogy mennyi a kár és amennyiben nem rendezik (későbbi megegyezés szerint hétfő délutánig), abban az esetben feljelentést teszünk.

Hát ez elég hatásosnak bizonyult (főleg, hogy korábban mindenkinek felvették az adatait), mert kb. két óra elteltével csörgött a telefon, hogy meg van a tettes és kifizeti a kárt, csak ne tegyünk feljelentést.

Két nagyon hasznos következtetést vontam le a történtekből:

Ne bízzuk “csak” a rend őreire az igazságszolgáltatást, mert akkor nem biztos, hogy olyan eredményre jutunk, ami számunkra a legkedvezőbb. Ugyanis, ha nem kérem hogy vegyék fel a társaság adatait, akkor könnyen megeshet, hogy a vicceskedő nem érzi ennyire magáénak a mi kis problémánkat, és a tulajdonoknak sem állt volna érdekükben az ügy felgöngyölítése. Tehát, legyünk kreatívak és segítsük saját érdekünkben a rendőrök munkáját.

Az “értelmiségi” fiatalok bulizási szokásait megismerve (és itt tisztelet a kivételeknek) megrémültem. Ha ők a jövő szellemi elitjei, akkor igencsak elkezdhetünk aggódni. Persze az is lehet, hogy csak nem értjük a viccet és felfújtuk az egészet :)

Mindenesetre örülünk, hogy meglettek a bicajok. (a magyar ember örömeinek egyike. vicces)